Adom az Életem

Mert hiányzik. Meg hát történt pár dolog az elmúlt másfél évben.

 

De már legalább foglalkozom a gondolattal.

(hasizom-programos fitnesszcsávó a végén)

- Good job! You did a great work today!

(én)

- Azt, hogy rohadnál meg a k***a anyádba te sintér!

.. megint túl sok az inger ahhoz, hogy leírjam őket ide. Pedig jó sok minden történt (már megint), majd ha lesz kedvem utólag összeszedem, aztán jöhetnek a jó kis visszadátumozott bejegyzések :)

Az előbb teljesen elszörnyülködtem, hogy a Madden NFL 08 futása közben 800x600x16biten a gép 100%os terhelés mellett 96(!) fokra hevül. Kb rántottát lehetne sütni a ház alján. Bár szoktam pucolni a ventillátort, nem volt foganatja a dolognak. Azonban mostanában elkezdett nagyon csúnyán hörögni, úgyhogy fogtam, és annyira szétszedtem, amennyire csak tudtam. Hamar kiderült, hogy a probléma forrása az eredetiséget jelölő kis alufóliaszerű bizbasz, amire egyszerűen ujjnyi vastagságban rátapadt a por. Mivel a gyári garancia tavaly lejárt, egy hirtelen mozdulattal téptem le és csesztem ki a kukába, ahol van.

Azóta? Hasonló beállítással még a 60 fokot is alig karcolja, és csendes mint egy szűzlány. Asszem feljebb tolom kicsit a beállításokat. Ha esetleg megint nem jönne egy ideig bejegyzés, akkor viszont elcsesztem a dolgot, és kisült az egész a francba.

Tegnap a kórházból hazafelé tartva az egyik ház ablakában egy nyomtatott A4es lapra lettem figyelmes, amin az "ALMA, DIÓ KAPHATÓ" felirat állt. Szándékát tetézendő az őstermelő egy kávéspohár tetéjére illesztett egy almát (asszem Starking), így próbálta prezentálni a terméket. Jót mosolyogtam, majd továbbmentem. Már majdnem felértem a szobámba, amikor eszembe jutott, hogy vissza kéne menni lefényképezni, poén lenne feltenni ide, de már nem volt kedvem. Ma meg elfelejtettem. Hát, így jártatok.

 

(már nagyon érik egy utóbbi 3 hónapról szóló visszatekintő meg egy vagy több szakmai gyakorlatos bejegyzés is, de nem tehetek róla, hogy nagyon eltaláltam a QB-m buildjét Maddenben)

Az előbb felcsengetett egy csóka, miszerint ő egyházadót szedne. Nem akartam előadást tartani a kereslet-kínálat módszertanáról, valamint a nem használt szolgáltatásokhoz kapcsolódó kiadások szükségességéről, ezért inkább azt mondtam, hogy jöjjön vissza következő hétvégén. Ő még jobban járt, mint tavaly a hittérítők, akik kb egy órás beszédet hallottak a molekuláris biológia és a genetika szépségeiről.

Ámen.

 

Amúgy hogy néz az ki, hogy eljövök reggel hatkor Kaposvárról +2 fokban, és mire ideérek Veszprémbe 9re, -4 fok van és szakad a hó? Imádom ezt a hegyvidéki időjárást, itt legalább foganatja is van, míg közben Kaposvár csak k***a hideg van, de az legalább folyamatosan :)

Aktuális Fifa-derbi Lugi és köztem, Udinese - Galatasaray meccs 88. perc, Lugi megszólal:

- Olvastam a neten, hogy a misszionárius póz csuklósérülést és ínhüvelygyulladást okoz.

Azért Hakan Sükür 32. percben szerzett góljával nyertem.

 

(visszatérek)

Azért az mekkora flash, hogy az ember csütörtök reggel az átmulatott szerda éjszaka után munkába menvén egy tubus(?) szájfényt talál a kabátja zsebében?

Kellett kis idő, mire rájöttem, hogy került oda :)

Annyira jellemző, hogy nagyon kevés éjszakai alvás és fárasztó gyakorlat után végigalszom a délutánt, este 8kor is csak azért keltenek fel, hogy próbáljak megszerelni egy faliórát, majd segítek tanulni sejtbiológiát és végül focizok egy jót, közben a nagyvilág, ami ugye általában nagyon is szarik rám offline létem alatt megszór 15 emaillel. Hát ezt most hogyan?

Hát ez is érdekes volt. Elméletileg ezen a meccsen debütáltam volna edzőként, de ez végül csak a gameplan elkészítésében merült ki, igaz legalább az jó volt. Részben. Hamar rájöttünk, hogy a frissen megálmodott 3-4-es védelem nem működik, azonban miután visszaálltunk a jól megszokott sémáinkra, rögtön más volt a leányzó fekvése. Nem mondom azt, hogy abszolút 0-ra megfogtuk őket, de pár nagy playt leszámítva remekül muzsikált a védelem. Szerencsére sikerült komolyabb sérülések nélkül megúszni, igaz a Piter a térdét fájlalta, az egyik fehérvári srácot pedig mentő vitte el, de azóta már ő is jobban van. Nagyjából sikerült beilleszkedniük a nagykanizsai srácoknak is hatalmas segítség, hogy átjöttek játszani, minden tiszteletem az övüké.

Jómagam a védőfalban szorgoskodtam DT és DE posztokon, és most hogy végre játszhattam, igyekeztem is kiélvezni minden pillanatát. Összejött egy hatalmas illetve egy megérintős sack valamint egy zsigerből megérzett HB screen utáni sokyardos tfl, viszont megcsináltam missed tackle-jét is :) Sajnos pont ott sikerült ráesni a sérült bokámra, de rövid ápolás után tudtam folytatni a játékot.

Fú de jó volt.

Na, fenn vagyok. Ezzel megint 2-re emelkedett az általam használt közösségi oldalak száma, úgyhogy lehet nem sokáig leszek fenn iwiwen. Mostanában már a subbás gyűjtések se annyira jók, szóval komolyan megingott a vezető pozíciója. Csak gondoltam szólok. 

Amúgy a való életben faján elvagyok, gyógyulgat a lábam(múlt szombat, edzés, aú) készülünk a vasárnapi edzőmeccsünkre a Fehérvár ellen, meg okosodom a szakdogával kapcsolatban, lassan ideje lesz nekiállni. A szakmai gyakorlat szépen halad, ma végeztem a klinikai kémia résszel, következő héttől a vizeletek világában fogok elmerülni a vizeletekkel foglalkozó részlegen leszek. Hétfőtől pedig végre terembe vonulunk, sikerült elintézni hogy az edzések a mi tornatermünkben legyenek, így házon belül megoldom :) Egyetlen para, hogy hétfőn ütik egymást a gólyabálos táncpróbákkal, de beszéltem a tanárral és azt mondta hogy nem baj, mert jók vagyunk a párommal. Búcsúzóul a zene, akusztikusan, mert szerintem úgy jobb:

 

Bakker, az előbb leültem hogy akkor én most írok egy nagyon fasza bejegyzést, aztán ahogy megnyílt az ablak, megállt a tudomány. Mondjuk ez kicsit jellemző az utóbbi időkre, valahogy nem jönnek most össze a dolgok. Végülis Good Times, Bad Times, ahogy a Led Zeppelin mondja, kihúzom, nyugi.

Küldöm mindenkinek:

 

Na, már megint sikerült itthagyni jó időre a blogot. Rájöttem, hogy a twitteres bizbasznak semmi értelme, mivel ott kb csak az amcsi focis ismerősökkel folytatott trash megy, annak meg nem sok köze van ahhoz, hogy mi történik velem. Szóval kivettem. Ettől függetlenül persze követni még lehet. Azonban hogy némi régivágású lecsóbacsapás is történjen, inkább regélek pár sort arról, hogy mizu velem mostanában.

Először is nekiláttunk Tomika megnevelésének, amivel meglepően jól haladunk, igaz még hosszú út áll előttünk, de könnyebb mint gondoltam, jól reagál a kezelésre. Volt pár kegyetlen jó buli, pl a gólyaavató utáni meg egy szerdai Alfa, plusz az egyik hétvégén kcisit a felforgattuk az egyik dohányzót is. Képek külön nincsenek, majd talán az évvégi összefoglalóba kerülnek. Ha már képek, a forgatással kapcsolatos kezdeti lendületet megtörte a lustaságunk uralma, szóval a filmünk csak nem akar készülni, igaz ma délután aludtam és álmodtam egy jópofa ötletet, abból lehet valami. Focival kapcsolatban annyit, hogy szépen edzegetünk és kezdünk formába lendülni, talán lesz még egy meccsünk, arra már jönnek az ötletek, hogy miket kéne kipróbálni, de az még sanszos kicsit. Továbbá megnéztünk egy csomó jó filmet, elkezdődött végre a House és a How I met your mother, újra felraktuk hálózni a CS-t (én a Q3at is mellé) és lassan nekiállunk majd gyakorolni a nyitótáncot gólyabálra. Egészségem többé-kevésbé rendben van, fogytam pár kilót (104-5körül lehetek) így már a 40-es farmer is simán jó rám, plusz belefogytam az előző öltönyömbe is :) Láttam pár frankó meccset, az U20as fiúknak köszönhetően nőhetnek újra a körmeim, utólag is gratula mindenért. NFL-ben a Colts 5-0val áll, a hétvégén fogadjuk a 0-6al álló St. Louis Rams-et, kötelező győzelem, de az ugye mindig nehéz. Vasárnap este pedig Dolphins-Saints a Sport1-en tessék nézni, jó meccs lesz. A szakdogával is már jobban állok, mint eddig, igaz még mindig nem néztem végig a forrásokat, de azt hiszem megvan hogy lehet majd a kutatással kapcsolatban mérni. A gyakorlat is megyeget, igaz néha vannak kisebb bakik, de simán jó. Gondolkodom egykét blog ötleten is, lehet megint lesz kihittevolna, illetve lehetne még egy, de arra már tényleg nem lenne valszeg energiám, és van új hobbim is, még pedig a Rákászat.

Na, kinyilatkoztattam, most már visszatérhettek népeitekhez.

Ma reggel teljesen gyanútlanul(és rohadt fáradtan) mentem el edzésre, bár amikor visszajöttem, már lehetett érezni a levegőben a meglepetés szagát.

Ma ugyanis megkaptam Tomikát szobatársnak. 3 embert is érintő csereüzlet volt ez a szobák között, ilyen mértékben kb. csak a csajok képesek egymáshoz/ -tól költözni, így tessék elképzelni. Megjegyezném, hogy pár ember ennek még a gondolatától is sikítva vetné magát a mélybe a csukott ablaküvegen keresztül, azonban hosszú évek alatt acélhuzallá edzett idegrendszeremnek meg se kottyant. Két gyors telefon, egy a Luginak, egy a Májkinak, és Tomika már költözött is. Igazából nem nagyon gáz a szitu, max annyiban, hogy Tomika is itt szokott maradni a hétvégékre, én meg ugye éppen azért nem megyek haza, hogy némi embersemleges közegben legyek. Na meg persze lusta is vagyok hozzá. Lényeg a lényeg, 2 óra alatt összeraktunk két zacskó szemetet, és némileg felforgattuk a szép, rendezett szoba világát. Íme:

 

Szép hónapoknak nézünk elébe. Legalább könnyebb lesz leforgatni a Tomikás mozifilmet.

Ó, azok a Csikipartik :)

 

Először is egy örömteli hírrel kezdeném: Vasárnap a srácok (illetve az ott megjelentek) megválasztottak ideiglenes edzőnek. Hurrá...

Most hogy elült a tapsvihar és mindenkinek kifogyott a pezsgője, kicsit azért gondoljunk bele, hogy nem kis felelősséggel jár a dolog. Számomra ez annyit tesz, hogy megbíznak bennem és talán fel is néznek rám. Megpróbálom komolyan és felelősségteljesen csinálni, remélem menni fog. Ennek szellemében holnap nem is leszek ott edzésen...

Na mindegy, a krónikához hozzátartozik, hogy kitaláltuk: rendszeresen felmérjük a csapat fizikai állapotát, aztán csak megmutatkozik, ha fejlődünk valamit. Vasárnap (egy komoly szombat éjjeli buli után) egy 40 yard sprint, helyből távolugrás, 3-cone drill (L alakban bóják, körülötte kell rohangálni) és 20 yard shuttle(kb olyan mint az ingafutás) kvartett, míg szerdán egy 2 perces fekvőtámasz és felülés páros várt ránk. Nem akarom túlzottan bő lére ereszteni, volt pár egész finom kis eredmény, pár elég borzasztó is, de elvégre azért edzünk, hogy ezen javítsunk, úgyhogy túlzottan nem aggódom. Ha sikerül átragasztanom a többiekre a játékhoz és edzésekhez való hozzáállásomat, már akkor elégedett leszek.

Na de hogy unalmas és érdektelen számok is legyenek, íme az eredményeim (zárójelben amit előzetesen akartam, csak aztán gyenge voltam hozzá):

40 yard: 6,3 és 5,9 mp (5,7)
helyből távol: 230 és 235 cm (240)
20 shuttle: 5,3 és 5,2 mp (5)
3-cone: 8,6 és 9,1 mp (8,5)
2 perces fekvő: 34 (50, pff...)
2 perces felülés: 58 (75, pff...)

Magyarán elég gyenge vagyok, de tavaszra összekapom magam. És a csapatot is.

Na, nagy nehezen végeztünk az első, egyben a legnehezebb hetünkkel. Nem mintha nyűg lett volna, ellenkezőleg, rengeteg kellemes dolog az elmúlt pár napban, inkább már egy kicsit sok volt. A nyáron még úgy gondolkodtam, hogy majd az első hét megszabja nagyjából az életritmust, és akkor annak alapján majd könnyebb lesz. Nos, ha ezt venném figyelembe, akkor nagyon boldogan halnék meg kb. úgy november végén, mert ezt a tempót hosszú távon nem bírja az emberi szervezet :) Nyáron még azért szenvedtem mert nem nagyon volt miről írni, meg aztán unatkoztam is, de nagyon, de most meg annyi minden történik, hogy vagy időm nincs rá, vagy energiám.

Mára viszont csak 4 óra gyakorlat maradt, amiből még engedtek is, szóval már délelőtt visszaértem a koliba. Tomikával átmentünk kajálni a rendőrségre, ahol szomorúan konstatáltam, hogy NINCS nagy adag kaja, ami éhhalál sötét fellegeivel terítette be Kaposvár egét, de aztán csak egy kis eső csepergett belőle.

Délutánra pedig a heti nagygenerált terveztem be a szokásos rendrakás-takarítás-mosogatás kombinációval, plusz bocsánatot kell kérnem egy kedves ismerőstől, mert tegnap kissé nagyon is felbosszantottam. Ha esetleg nem írnék több bejegyzést, akkor már feldarabolt és bezacskózott télre.

Szolgálati közleményként pedig jelentem, hogy kicsit frissítettem iwiwen a képeket, illetve kicsit meggereblyéztem a blog sablonját, mert néha valamiért nem jól töltötte be a twiteket, valamint frissítettem a linkeket is. Márha ez bárkit is érdekel.

Bakker, muszáj lesz ezt is röviden összefoglalni, és sajnos ebből is kimarad egy csomó dolog, de nagyon pörgős volt az elmúlt hét.

Legutóbb ott maradt abba, hogy megérkeztünk edzőtáborból. Nos, a többiek legnagyobb örömére neki is álltam sörözni. Ekkor általános hangulatjavító és információs tábla tisztségben működtem az aula foteljeiben. Utána megjöttek drága édes szüleim a cuccokkal, felpakoltunk, tanszeren és laptopon kívül minden meg is volt. Illetve laptop is volt, csak éppen tápkábel meg netkábel nem, ami nélkül meg ugye nehéz. Este aztán ismerkedős buli a gólyákkal, elég jól sikerült, negyed 6kor sikerült is lefeküdni. Utána egész nap döglés, hogy felvegyük a szokásos ritmust, majd este elkalauzoltuk az elsősöket, hadd lássák kicsit a város. Utána persze buli megint. A reggel 6 órás buszra cirka 70 perc alvás után szálltam fel, de egész jól voltam leszámítva azt a tényt, hogy akkor már beteg voltam. Annyira tüsszögtem meg folyt az orrom, hogy még aludni se mertem. Itthon aztán felpakoltam némi kaját meg a hiányzó dolgokat és visszahúztam a koliba.

Péntek reggel aztán megkaptuk a szakmai gyakorlathoz szükséges eligazítást, ugyebár majdnem egész évben Kaposváron leszek, a részletek most nem fontosak, lesz még arról szó bőven. Szombat este sörözés, amin egy igencsak örömteli információt tudtam meg, majd ha lesz felhatalmazásom, leírom :) Vasárnap pedig a konkrét beköltözés, adtam 10 óra portaszolgálatot, mondhatni én voltam a Kulcsfigura. Délután már muszáj volt meginnom egykét (na jó 4) sört, mert halálra untam magam, így finoman rákészültem az esti újabb bulira... Ami nagyon jól sikerült, legalábbis szerintem. Közben a csajok rávettek, hogy reggel menjünk el futni. Hiba volt. 4 órát aludtam, teljes kóma, és a futástól felkavarodott a gyomrom, plusz hirtelen nagyon másnapos lettem.. Na jó, legalább mozogtam kicsit, és jobban felébredtem. Ja és nem hittem volna, hogy helyből fel tudok ugrani a futópályánál lévő dobogó tetejére. És persze a lányok miatt is jó volt. Tulajdonképpen mégiscsak megérte. Lehet bevezetem ezt a jó szokást a napirendembe. Aztán megkajáltam és 10re elbattyogtunk a kórházba szakmai gyakorlatozni. 

Erről meg majd írok egy külön bejegyzést, csak most ez már így is eléggé hosszú lesz, te meg úgysem tudsz a hosszabb szövegek olvasása közben a vége felé haladva figyelni. Nyugi.

Gyakorlat után aztán holtfáradt dolgozó ember módjára hazazuhantam, de azért becsületből lementem edzeni meg focizni, utóbbit nem kellett volna. Egyrészt eléggé idény eleji formában toltuk (rossz volt nézni már ahogy egy sima passz is messzire elpattan tőlem és a cselek se mentek annyira), másrészt a végén nagyon rossz mozdulattal hárítottam egy lövést így kissé megtört a lábfejem(pont a lábam elejét találta el, úgy tűnt, mintha hajlani a lábfejem, belegondolni is rossz), nem is nagyon tudtam ráállni vagy egy negyed órán át. Mondjuk szerencsére nem tört el, úgyhogy nem szólok egy szót se. Azért este foci. Jó lesz.

És ha eszembe jut, hogy milyen videót akartam berakni, akkor majd az is itt lesz.

Augusztus 27-én Balatonalmádiba látogatott az FCA (Football Coaches Association) pár képviselője, hogy közös edzést tartsanak a nyugati csapatok(Crushers, Demons, Enthroners, Goldenfox, Gringos, Predators, Wildfires) játékosai számára, és hogy megtanítsanak pár technikát és taktikát. A remek hangulatú bemelegítés után először a long snapperek(egy kis technikai magyarázás, kis gyakorlás), majd a falemberek csoportjában kötöttem ki, ahol hamar eldőlt, hogy a védelemben fogok játszani, méghozzá egy 3-4es védelem Nose Guard pozíciójában, azaz középső falemberként. Az edző felrajzolta és elmutogatta a védelem felállását, utána egyre gyorsulva gyakoroltuk a játékot, majd jöhetett egy scrimmage az offense ellen.

Pontozás: az offense minden TDért 7 pontot kap, a defense minden 3&outért és labdaszerzésért egyet. Természetesen mi nyertünk 9-7re :) Nem szeretném magunkat fényezni, de a védőfalat mi adtuk, és bizony igencsak meggyűlt velünk a baja a támadófalnak: már az 5. playben -6 yardon sackeltem az irányítót, majd pedig éppencsak kicsúszott a Huszi a kezeim közül, és utána is csak kettős emberfogással tudtak megállítani, oldalról pedig menetrendszerűen érkezett a Bálint, Fori, Sonpol hármas valamelyik tagja, hogy megállítsa a játékot. Amikor meg átjutottak rajtuk, érkezett valamelyik jóképű LB vagy DB, keményen zúztunk, na :) Mindenesetre hatalmas élmény volt a neves NCAA egyetemeknél (Virginia Tech, Air Force) évtizedekig dolgozó edzőkkel és egy volt NFL-játékossal együtt dolgozni...

Utána pedig már indultunk is Fonyódligetre ahol már vártak a többiek, persze már rögtön az első nap Pápáj elszakította a bokájában a szalagokat, így jó hangulatban indult a tábor. Este megpróbáltunk belógni a BGF-es gólyatáborba, csak lefüleltek minket a biztonságiak. Lehet nem kellett volna kórusban énekelni a Vuk főcímdalát és egyéb klasszikus slágereket, akkor talán nem vettek volna észre. Reggel aztán nagyon korán volt a fél hatkor bekövetkező ébresztő, hatkor már a pályán voltunk, fél hétre pedig már a pokolban. Iszonyatosan elfáradtunk, a csapat jelentős része le is dőlt reggeli után, engem is úgy keltettek, hogy már kéne menni ebédelni. Délután meglátogattak minket Piter Wolves-os barátai, akik besegítettek a fal edzésében, hát nem volt benne sok köszönet, viszont a nagy melegre való tekintettel az edzést a Balatonban nyújtással fejeztük be, jómagam át se öltöztem, csak ledobtam a vállvédőt meg a sisakot, úgy zuhantam bele a vízbe... Legalább kiderült, hogy a habszivacs protektorok fenntartják az embert a víz tetején. Este aztán már beengedtek minket a gólyatáboros részre,volt Animal Cannibals koncert, ahol olyat ugráltam, hogy utána facsartam a pólómból a vizet. Persze reggel már nem volt ennyire jó megint fél hatkor kelni, de már annyira megedződtünk, hogy kihúztuk a fájdalom és izomláz szavakat a szótárból, és lenyomtuk. Reggeli után másodfokú viharjelzésben mentünk be a vízbe hullámokat kergetni, ami nagyon nagy móka volt, aztáőn lassan átváltott harmadfokúvá és megjött az eső is, úgyhogybőrig áztunk, mire kiértünk a vízből :) A délutáni edzést sajnos vihar miatt ki kellett hagyni, de legalább több időnk jutott inni és hülyéskedni, este pedig jött a csúcspont:

Pár hete elneveztek a csapaton belül Ivánnak, én pedig némi alkohol és vízipipa után úgy döntöttem, hogy rágyúrok erre a témára. Valahogyan elővettem egy cuki szláv akcentust, és kitaláltam mellé Ivan Alekszandrovics Liszenkov figuráját, aki egy Szentpétervárról érkezett egyetemista hallgató. Aztán mindenkinek meséltem arról, hogyan harcoltam a jegesmedvével, milyen a jó vodka és hogyan kell megfőzni, hogy néz ki egy páncélozott Zsiguli, és persze hogy milyen hideg van otthon, meg egyéb baromságokat. Apró probléma, hogy az orosz szókincsem mindössze pár szó, és sikerült kifogni két srácot, akik 4 évet tanultak oroszt a középiskolában.. Valahogy sikerült kihúzni a necces helyzeteket, és megőrizni az inkognitómat, ugyanis amikor bementek a házukba, az egyik elordította, hogy MEKKORA NAGY ARC EZ AZ OROSZ SRÁC, BASZKI, MEKKORA ARC!!! Mi meg dőltünk a röhögéstől.

Reggel aztán megint elmaradt az edzés, már csak a reggeli és az ebéd elfogyasztása maradt hátra,  összepakoltunk és indultunk Kaposvárra, de azt majd alvás után.

Hát rohadt jó volt. Igazából nehéz így utólag leírni az egészet, folyamatosan kellett volna twitterelnem a dolgokat, de akkor anyám nyírt volna ki a mobilszámla miatt. Próbálom rövidre fogni.

- induláskor jónak tűnt a tálca söröm, de a Tely legyalázott egy táska borral meg pálesszal
- alternatív sátorverési technikaként majdnem az "áhagyjukafaszba"-módszert alkalmaztuk, de azért sikerült felállítani mind a hármat
- 10 perc kellett, hogy kinyissuk az első sört
- 5, hogy vérző lábbal jöjjek ki a Balcsiból
- délután fejünkbe vettük, hogy megnézzük merre megyünk majd Örvényesre éjszakai túrán, de még a világosban sikerült eltévedni, úgyhogy inkább hanyagoltuk
- talicska = parasztbob
- kitaláltuk a virágtartóra kosárlabdát
- első este finomak voltunk, stégenfekvős-beszélgetős-iddogálós szerintem
- 2. nap elmentünk Badacsonyba hegyet mászni, megérte, igaz a vége felé már nagyon szenvedtem
- este megjött a Vikic, a Hé Cser meg a Pöjd, utóbbi két napra hozott egy hálózsákot meg egy kiló krumplit
- kezdtünk is kegyetlenek lenni, Cserbe majdnem kötöttek is, de megbeszéltük
- hé, kuss, mivan, látszik, azt meghiszem- 5 mondat, amivel a végtelenségig lehet kommunikálni
- 3. nap kikelt a strandtik a tojásból, voltunk strandröpi versenyen, mindhárom csapatunk elvérzett a csoportküzdelmek során, igaz Csikivel párban mi nyertünk egy meccset 13-11, 11-9re
- megjött a Kővári is
- találkoztam egy értelmes & jófej & jó csajjal, ritka kombó
- asszem ekkor este született meg új istenünk, a Krákágyíííj, becenevén Krotyi
- csapódtak random arcok, Gergő és Gergő, akiknek sikerült eléggé rossz példát mutatni
- 4. nap punnyadtunk, mindenki nagyon másnapos fáradt volt, ami eléggé lecsökkentette a mozgásteret, de nekünk a sátor körüli terület is bőven elég volt szadulni
- azt hiszem mindenki hazament a kezdő ötöst leszámítva, a Pöjd biztos
- cserébe megjött a Jani
- este bas-oztunk is egy jófélét, sikerült ittasan egy angol srácnak elmagyarázni a játék szabályait, persze angolul
- 5. nap reggel nehéz volt felkelni, de végül sikerült
- némi bonyodalmak árán kipengettük a pénzt és hazajöttünk
- azóta valószínűleg mindenki a neten lóg vagy alszik, ahogy én is

Na kb ennyi. Hozzátettem volna, hogy főztünk is, valószínűleg spagetti-virsli-paprikás krumpli-lecsó a helyes sorrend de konkrétan fogalmam sincs. És persze kihagytam egy csomó dolgot de azokat vagy elfelejtettem, vagy annyira az osztály szubkultúrájába tartozik, hogy nem is érdemes megosztani. Képek talán lesznek. Maaaaaaajd.

Na puszi